Elfogadás

"Mégiscsak van valami, amitől változik az ember. Attól, ha van valaki, aki olyannak szereti és fogadja el, amilyen. Éppen olyanként. Elálló fülekkel, néha egy kis füllentéssel, egy kis hencegéssel. Nem fognak visszasimulni a fülei, nem fog sokkal kevesebbet füllenteni és hencegni - csak egy kicsivel kevesebbet; egyszóval változni fog." /Ancsel Éva: Százkilencvennégy bekezdés az emberről/

Te erős leszel a végén?

A már korábban ajánlott derűlátó blogon találtam ezt a videot. Talán Kati nem haragszik meg érte, ha itt is közzé teszem. Minél többen látják és magukévá teszik, annál jobb.

Lomtalanítás, és ami mögötte van

http://www.declutterbydesign.co.nz
/index.php?pr=Domestic_Services
Az átlagos, romantikus amerikai filmek általában úgy végződnek, hogy a pár egymásra talál, nagy összeölelkezés, esküvő majd a "The End" felirat. Pedig az életben a történet lényege csak itt kezdődik. Talán távoli a hasonlat, de így van ez valahogy a lomtalanítással. Számos írást lehet olvasni, hogy hogyan lomtalanítsunk, az ember - legalábbis én - fellelkesül, aztán ott találja magát egy pár hét múlva úgy, hogy csak a kívánt holmi felétől vált meg és még mindig van kerülgetni való. Miért? Szerintem sokszor azért, mert egyszerűen nem tudunk mit kezdeni velük. Azt még könnyen eldöntjük, hogy mi az, ami kell és mi az, ami nem, de hogy ami nem kell, azzal mit csináljunk, az sokszor nem egyértelmű.

A körülöttünk halmozódó tárgyak többfélék lehetnek. Van a tényleges lom, ami már tönkrement és valószínűleg más sem tud mit kezdeni vele. Ezektől szerintem viszonylag könnyen mindenki megszabadul az éves, önkormányzat által szervezett lomtalanítás alkalmával.

Rend a lelke

Kép forrása:
http://movingmountainsdesign.com/portfolio/
Kétféle ember létezik. Az egyik magától értetődően, belülről fakadóan rendes. Ő az, akihez bármikor toppan is be váratlan látogató, mindig rendet talál. Ez nála belső kényszer. És van a másik csoport, értelemszerűen, aki nem ilyen. Ide tartozom én is. Hiába próbálták a szüleim gyerekkoromban elérni, hogy rendet tartsak a szobámban, nekem rendet rakni esetenként sikerült, rendet tartani nem. Ehhez hozzátartozik az is, hogy sokkal jobban szeretem az életet annál, mint hogy minden szabadidőmet takarítással, házimunkával töltsem. Vallom, hogy a lakás van értünk és nem mi a lakásért.  Ennek ellenére éreztem, hogy valami nem egészen jól van így. Aztán nemrég olvastam a Flylady programról. A lényege, hogy hogyan alakítsunk ki és tartsunk fenn rendet a lakásunkban és az életünk más területén úgy, hogy ezt kényelmesen, ne stresszelve tegyük és érezzük jól magunkat.

Az év idezéte

Egy időben minden évhez kerestem egy idézetet, amit a naptáram elejébe feljegyeztem és ez egyféle mottója volt az adott évnek. Volt, hogy csak áprilisban találtam meg az igazit, addig nem éreztem egyiknél sem, hogy igen, ez az. Aztán az utóbbi pár évben valahogy ez is elhanyagolódott. De mostanában megint kezdek magamra találni, kerestem is idézetet a mostani hangulatomhoz megfelelően. Idén kettő lesz, a lenti mellett még szeretnék valamit, ami emlékeztet rá, hogy az életünk minden percét tudatosan használjuk (vagy éppen ne használjuk) ki, hogy az életünk egyetlen területén se sodródjunk az árral, hanem tudatosan döntsünk és valahogy arra sarkal, hogy többet foglalkozzak az egészséggel, különösen, hogy több időt szánjak a rendszeres mozgásra. Na, hát ez az, amit még nem találtam meg (ötleteket szívesen várok a commentek között), de a másik idézetre már rábukkantam. Íme:

„Nem az a boldogság, ha megkapjuk, amire vágyunk, hanem ha élvezzük, amink van.”

A filofax dícsérete

Kép: http://bellefantaisie.net/?p=2269
Manapság már lehet, hogy letűnőben van ez a kis notesz, a filofax, hiszen annyi elektromos ketyere van, amivel helyettesíthető. Én viszont most kezdem újra felfedezni magamnak. Korábban, még az egyetemi évek alatt nagy filofaxos voltam, ez részben Aiesec-es ráhatásnak köszönhető. Mindent feljegyeztem benne, a teendőkön kívül idézeteket, gondolatokat, fitness tippeket, ami éppen eszembe jutott, de természetesen mindennek jól megtervezett helye volt. Aztán pár éve leszoktam róla, túl nehéz volt cipelni, sok mindent elektronikusan tároltam a gépemen és vettem egy kisebb naptárat a programoknak, teendőknek. Mostanában - ennek a blognak a kapcsán - kezdem újra felfedezni. Nem mint naptárat - jelenleg, mivel itthon vagyok, fali naptárat használok - hanem inkább, mint egyféle életvezetési naplót. Nem mély lelki töprengéseket írok benne - azt elektronikusan írott naplómba teszem, bár mostanában inkább nem teszem :) - hanem az éves céljaimat és azokhoz kapcsolódó lépéseket, ötleteket, gondolatokat vetem papírra. A hagyományos noteszes rendszernek egy számomra utánozhatatlan előnye van az elektronikus formákkal szemben, hogy gyorsan elérhető, nem kell külön bekapcsolni és villámgyorsan feljegyezhető bármi. És összehasonlíthatatlanul jobb érzés nézegetni és lapozgatni, mint az elektronikus társait.

Budapest gyerekekkel

 A minap a Ringató foglalkozáson ajánlott a foglalkozásvezető egy könyvet: Budapest gyerekekkel. Szerzők: Farkas Zoltán, Mészáros Mária, Tóth Judit. A bookline.hu-n így ajánlják: "Nélkülözhetetlen kézikönyv szülőknek, nagyszülőknek, óvó néniknek, tanároknak, s mindazoknak, akik szeretnének tartalmas és élvezetes programokat szervezni Budapesten és környékén, saját vagy a rájuk bízott gyerekek számára. Aki már végképp kifogyott az ötletekből, ebben a könyvben biztosan talál gyermeke érdeklődésének megfelelő időtöltést: a Kölyökhajótól a Vasúttörténeti Parkig, a Tropicariumtól a szentendrei Mikrocsodák Múzeumáig, a veresegyházi Medveotthontól a Solymári-Ördöglyukig közel 500 ismert és kevéssé ismert látnivaló, programlehetőség közül válogathat." És ráadásul most akciós, 15%-os kedvezménnyel rendelhető itt.

Belelapoztam a könyvbe, tényleg nagyon jól szerkesztett. A leírások mellett többnyire szerepel, hogy hány éves korosztálynak ajánlják az adott látnivalót, hogyan jutunk oda tömegközlekedéssel, nyitva tartás, elérhetőségek, de találunk benne ajánlót gyerekbarát éttermekről, cukrászdákról is.

Web ajánló

Ajánlok Nektek egy oldalt, amolyan téli jókedvre derítőnek. http://derulato.blogger.hu

Ezen a blogon találtam egy idézetet, amit bemásolok ide, mert annyira megfogott: