Gyerekjáték

Nem tudom, hogy ezzel más anyuka hogy van, rám időről időre rám tör a szorongás, vajon "megfelelően" játszom-e Mátéval, jól "fejlesztem-e" a gyereket. A történethez hozzá tartozik, hogy Máté figyelmét egész pici korától nehéz volt lekötni, emlékszem, egy éves koráig folyamatosan azzal voltam elfoglalva, hogy mivel szórakoztassam. Ez mondjuk abból is adódott, hogy a mozgásfejlődése későn indult meg, így lehet, hogy szellemileg már megtett volna olyan dolgokat, amiket fizikailag még nem tudott. Ötletadónak be is szereztem az ajánlott szakirodalmat: Deákné B. Katalin: Anya, taníts engem. Nagyon sokan ajánlották. Hát, lehet, hogy most megköveznek, de nekem nem annyira jött be. Először is sok olyasmi volt benne, amit egyébként is csináltunk, esetleg csak más formában, másrészt valahogy nagyon erőltetettnek éreztem az ilyen fajta "fejlesztést". (Minden nap meghatározott feladatokat csináljunk, még ha játékosan is.)

Nagy kő akkor esett le a szívemről, amikor dr. Vekerdy Tamás egyik előadását hallgattam. Néhány gondolat az előadásból:

  • Akilencvenes évek elején arra kérdeztek rá a kutatók nagy vizsgálatokban, hogy mitől függ a gyerekek későbbi beválása, életben való boldogulása. Első meghökkentő eredmény: az iskolában szavakban megtanult anyag 18%-ban befolyásolja az életben való későbbi helytállást.
    Mi az a több, mi az a 82%? A 82% döntő eleme az, amit a kutatók érzelmi intelligenciának neveztek el, és EQ-val jelöltek IQ helyett.
  • Az érzelmi intelligencia megszerzésére irányuló folyamat már a magzati korban elkezdődik, azzal, hogy a gyermek megkapja a számára nélkülözhetetlen érzelmi biztonságot. A gyermeknek éreznie kell, hogy a szülei nemcsak elfogadják, de valamennyire élvezik is őt. Cirógatással, dögönyözéssel, csiklandozással, levegőbe dobálással éreztethetjük kicsinyeinkkel szülői szeretetünket.  
  • Az endorfint szokás boldogsághormonnak is nevezni, elképzelhető hát létfontossága. Ha a kisgyermeket nem mindenáron tanítani akarjuk, hanem életkorának megfelelően játsszunk vele, elősegíthetjük az endorfinok termelődését. Vekerdy Tamás felhozott egy példát a gyermek spontán megnyilvánulásának letörésére. Úgy tartja helyesnek, hogy az apák bármennyire későn is érjenek haza, egy kicsit menjenek be gyermekükhöz játszani. A megrettent szülő ilyenkor rendszerint tanácstalan, mert hát a kisgyerek nevelése az anya feladata, ő majd csak akkor fogalakozik velük, ha nagyobbak lesznek. Aztán mégis bemegy. A gyermek boldogan gurítja felé a labdát. Az apa visszagurítja, és néhány percig önfeledten játszanak. Majd az apa elhatározza, itt az ideje, hogy gyermekét fejlessze. Előveszi a gömböt, amibe meghatározott formákat kell belehelyezni. A gyermek engedelmesen követi apja utasításait, bár fogalma sincs róla, mit kell tennie, hiszen még nem képes arra, hogy lássa, hogy a csillagformát a csillag vályúba, a háromszöget a háromszög vályúba kell helyeznie. Az apa egyre idegesebbé válik, amit a gyerek észrevesz, a kényszeredett együttlétből elveszik a spontaneitás, a gyermek kezdeti derűs állapota visszaesik.
  • A csecsemővel gügyörészni kell. Van valami, ami túl van az értelmi, verbális kommunikációs, és ezt egy kisgyermek mindennél jobban tudja: az érzelmi kommunikáció. Amikor játszunk vele, csiklandozzuk, dögönyözzük, százszor többet ér, minthogy rászólunk, nem jól illesztette össze az építőkockákat. A kamasz pedig lusta. Istenem, ez van, majd kinövi. Ilyenkor el kell viselni őt, és magunkat is. Ha láncoljuk, még inkább ki akar törni, de ha kiskorában megkapta az elegendő érzelmi biztonságot, intelligenciát, akkor kamaszként is tudni fogja, hova forduljon.
Az előadás egyébként meghallgatható a youtube-on, bár kicsit hosszú, érdemes végignézni, az előadó humora mindenképpen megéri.



(Az előadás 5 részes, ha az egyik résznek vége van, felajánlja a következőt.)

Korábban a Nők Lapjában is volt egy cikksorozat a gyerekek fejlesztéséről, szakértőket is megkérdeztek (dr. Ranschburg Jenőt és dr. Vekerdy Tamást is). Sajnos nem tudom pontosan idézni, de a lényege az volt, hogy a tudatosan fejlesztett gyerekek kb. 18 éves korukig valóban megelőzik a kortársaikat, később azonban ez az arány megfordul.

Ettől függetlenül időről időre kifogyok a játékötletekből, így összeszedtem néhány "lelőhelyet":

Cimkék

0 Responses:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (RSS)